ST/L

Ez most pesszimista. De kell az az optimizmus mellé kiegészítőnek, hogy meglegyen az egyensúly. Viszont mindkettőnek igaza van megvilágítva két oldalról a dolgokat. Csak azt nem értem, miért kell az embereknek hazugnak, önzőnek lenniük, másokat hülyének nézni, képtelen megérteni. A másikat el kell fogadni és megpróbálni felfogni, hogy neki sokkal egyszerűbb az élete, vagy éppen nem az. Leginkább pedig vállalni a felelősséget a tetteinkért, nem pedig kizárni azokat és elmenekülni előle, mert a tett, az a mi tettünk, azelől elmenekülni nem lehet sehová, ott lakozik bennünk.

Könnyű ítélkezni, nehezebb szembe mondani, még nehezebb elfogadni, ha szembe mondják. Őszintén szólva, én boldog ember lennék, ha legalább szembe mondanák, és még meg is köszönném, mint ahogyan azt már tettem sokszor...


"Kár, hogy most mutatnak, az elébb még Istent dicsértem én..."

Ma valami új dolog történt: a délelőtti ovi után, fáradtan, a kisegér nem aludt el. Olyan gyakran megesik, hogy fél óráig tart, mire elalszik délután, de hogy ilyen jól érezze magát két óra hosszáig az ágyában... Hát, ilyen még nem történt. Néztünk is egymásra az anyjával, hogy hmmm... A kisegér alapból jó alvó, már pár hónapos kora óta, szülők álma :-) Sose vinnyog, ha kimegyünk a szobájából jóéjt kívánva, max elvan egy kicsit, aztán elalszik.

Néhány apróságot, jellegzetességet még megmutatnék egy másfél éves egérről. (Az egér onnan jön, hogy van egy nagy sikerű dán mese (Cirkeline), melynek egyik főszereplője egy egér, akinek ugyanaz a neve, mint ennek a kissrácnak :-), valamint, mint minden második dán uralkodónak és minden második térnek és utcának Dániában...)

Mint az egy fiúhoz illik, igen nagy érdeklődést mutat az autók iránt, olyannyira, hogy lassan már a vezetés mesterfokát gyakorolhatja:










































Természetesen az apja munkája iránt is lelkesedik. Az alma nem esett messze a fájától. Épp a legaktuálisabb vasmadarakról szóló cikkeket böngészi:






















Nem maradhat el a barkácsolás sem. Saját komódját is ő szereli :-)










































Az evésből jó mókát varázsol, legyen szó akár tejszínhabról, avagy éppen egy DVD-ről...










































Almából csak ennyire futotta: nyomot hagyva a kukacoknak, hogy tudják meg ők is, ki harapott volna bele...


















Jókedvében széles mosollyal ajándékoz meg, több-kevesebb foggal.




























Itt épp egy érdekes információ cserél gazdát:





















Szeretünk vízben pancsikolni, nálunk magasabb fűben csücsülni viszont annál kevésbé:










































Cumimosás: forrázás majd szárítás. Jól néz ki :-D Cumiban nincs hiány, az tuti :-D

Lassan vége ennek is. Megpróbálom valahogy röviden összefoglalni ezt a 9 hónapos gyereknapot.
Kis barátommal januárban ismerkedtem meg. Tündéri egy kis bogár. Szórakoztatni nem nagyon kell, jól elvan, izeg-mozog, kíváncsi, tesz-vesz, jár-kel-szalad, ordítozik, mint ahogy az egy egészséges kissráchoz illik.

Játék van bőven. Mostanában már egyre több az autó, traktor és vonat. Nemsokára két éves. Szerencsére, a "nem" szócska használtatát még nem tanulta meg nagyon :-) Bár, ő megoldja anélkül is, mi meg nem erőltejük, de gyakran alkalmazzuk :-)))

Amit a legjobban szeretek az egészben, az az a fajta gyermeki viszontszeretet, amit semmi pénzért nem vehet meg az ember, az a viszonyulás, a kis kópéság, huncutság, nevetés, rosszaság, amit csak egy ilyen kis apró és őszinte emberi lény tud produkálni, amelyik nincs még megrontva és mérgezve a társadalom által...

Kb. egy hónapja kezdőtött el az az időszak, amikor fénysebességgel tanul mindent, fog az agya, mint a penge. Hihetetlen!! Heti pár napot óvodában tölt, kezdi eltanulni másoktól  a hülyeséget...
 
Máskülönben személyem felügyelete alatt szórakozik heti 30 órát.
A reggeli edény-eltakarítás és mosás után kimegyünk a szabadba: séta, játszóterezés, meglátogatjuk Bob traktorát a Tesco előtt, amit nagy boldogan ki is próbálunk fél font ellenében. Amíg kertes házban lakutunk, addig a kertben csodáltuk a bokrokat, a homokozóból kiettük a homokot, labdáztunk, osszeszedtük az összes kavicsot, hogy aztán a kinti csatorna lefolyóba dobáljuk...

Itt éppen akcióban:
























Általában mindenhol szaladgálhat a lakásban, kivéve a szobámat. Az tiltott terület. Azért, ha véletlenül mégis sikerül bejutni, akkor gyorsan-gyorsan, amíg lehet, mindent meg kell nézni.. :-) Villámgyors ez a kismanó... Na jó, egyszer egy hónapban gyereknapot tartunk, akkor meg van engedve a garázdaság szigorú felügyelet mellett. Ilyenkor Ő a világ legboldogabb gyereke :-)))


Delutáni alvás után jöhet az uzsonna. Általában nehezen ül meg egy helyben két percnél tovább, ezért többoldalú figyelemelterelést alkalmazunk: mese és jaték (autó ugyebár, mi más... :-)) ). Első szavai: car, tractor, cheese, coffee, cake, far (dánul apát jelenti) és Eszter (kb igy ejti:  esszte), néhány hangutánzás, mint: vau-vau, baaaa, muuuuu, meeee... Biztos vagyok benne, hogy egy hónap múlva már kész mondatokat alkot majd.

Szóval, uzsonna. Itt éppen nagyon jó kisfiú: magától eszik, iszik, és még nem unta el magát eléggé ahhoz, hogy ki akarjon mászni a székéből.


Alvás előtt fürdés, pelenkacsere, átöltözés... Hát, néha elmenekül :-) és kiélvezi még az utolsó perceket, mielőtt aludni térne. Az összehasonlítás kedvéért: az alábbi video fél évvel korábban készült... Már akkor elkezdte az edzést  :-)

Fürdés után (augusztus)




























Miután a kissrác már durmol, és a mi vacsoránk is elkészült, egy kis skandináv finomsággal tömjük meg a bendőnket száraz fehér bor kíséretében.

Vannak ám itt szép és jó dolgok, bár egyénfüggő, mint minden. Sajnos csak két kávé után sem érzem még elég beszámíthatónak magam, talán a két napos munkahiány miatt. Gyorsan amortizál... Egyébként sem hiszem, hogy olyan helyzetben lennék, hogy nagyon értelmes tényeket állítsak fel az itteni helyről, elég szűk látókörű volt az utóbbi fél év, pedig fél év, az nem kevés. De így szokott ez lenni. A nagy dogok vagy hosszú és kitartó munka és nyűglődés után születnek meg, vagy egy pillanat fordulása alatt.

Egyrészt el voltam veszve, mint egy sebzett kis bárány. Menekültem, kétségbeesetten küzdöttem az útra való visszatalálásért. Nem is visszatalálás, hanem az új útért, a helyesért.

Erősen extrovertált emberként egyszerre vágytam magányra és közösségre, senkire és mindenkire, újra és régire egyaránt. Minden más és új, meg sem mertem "szólalni", csináltam a dolgom.

Azt hiszem fantasztikus három évben volt részem. Annyit tanultam az élettől ez idő alatt, amennyit sokan egész életük során nem tapasztalnak. Minden szélsőséget: boldogságot, és szívszaggató fájdalmat, betegséget, halált, szomorúságot, magányt és barátokat, mértéktelenség romboló erejét, még ha az pozitív irányú is volt, a mértékletesség határokat feszegető fájdalmát és mámorát. De leginkább a szabadságot, saját magamat.
Nem te választod a családod, sem a génjeidet, sem az életet. De annak sodrát, útjait és morálját jobb esetben igen. Még ha olyan mozgalmas is volt ez a három-négy év, lelkileg igazán megterhelő, úgy érzem csak köszönettel tartozom annak, akiket illet, akár a magas eget, akár azokat, akik akkor körbevettek és segítettek vagy éppen kínoztak. Köszönettel tartzozom, mert a tapasztalat, amit nyertem sokat ér, főleg, hogy 22 évesen pont ideális az időzítés ahhoz, hogy Mátrix-os álmomból felébredve, ezen tapasztalatokkal felvértezve új életet tudjak kezdeni, ezúttal a saját életemet, nem másét. Kb. 9 éves koromig éltem sajátomat, aztán 10 évig másét, majd újból 3 évig valami földöntúlit, de semmiképpen egyénit. Nem tudom mi történt pár hete, aminek csírái már két-három hónapja el lettek vetve, nem tudom mi történt, de jó érzés, élvezem, szeretem. Bár sokszor még mindig naív vagyok, de az intenzív beleélés és gyors pofáraesés után ez nem fáj, annál inkább szórakoztat.

Valahogy minden átrendeződik és új értelmezést kap, mintha egy nagy kapun lépnék át éppen, a múlt gyökereinek nyúlványai letekerednek rólam, nem húznak vissza, és a jelen kezd simogatni, a jövő szele halvány csókot lehelni, valami orkokkal teletűzdelt, tündéri kert kitbontkozása, valami békés, csendes, távoli harcok zajával végighintett, valami...

Másrészt... amiért elkezdtem az elején írni, folyt. köv....