Új lapot kérek...
Mennék el, valahova, messze...
Égek a vágytól, hogy adjak. De hol van az ég?
Szeretnék megismerni, megérteni.
Szeretnék hallgatni, befogadni. Hol van az, akit?
Merengeni, a távolba révedni, csukott szemmel látni, a hangokat távolról hallani, a leheletet bőrömön érezni, a felkelő napsugarat magamba szívni. Este az éj sötétjébe burkolózni, a hullámokat szorosan magamhoz ölelni és tovasuhanni.
Vadul széllel szállni, a viharral tombolni, az esőben csendben sírni, domboldalon fűben feküdni.
A munkába belefeledkezni és izzadni, a falat kaparni.
Szeretnék szeretni, tisztelettel, szabadon, játszva, testtel-lélekkel, összefonódva, az egekig növekedve...
És, mint mindig, csak lebegni, lebegni...
